Marcipán. Nem,nem a kaja hanem a macska. Szegény szerencsétlen! A rák vitte el. Pedig teljesen befogadtam már a két év alatt. Na de kezdjük az elején. Azon a nyáron került hozzánk mikor rájöttem arra hogy nekem nyáron arany életem lehet. Egész nyáron haza se mentem. De ezt a szó szoros értelmében mondom gazdi amikor meglátott úgy örült!!! Utána volt egy kis lelkiismeret furdalásom de azóta minden nyáron elmegyek a nyaralókhoz hogy úgy tartsanak mint egy Úrhölgyet. Mert az vagyok. Úrhölgy. De térjünk vissza Marcihoz. Azon az őszön olyan sokat kellett kettőnkel foglalkozni .... De a végén kibékültünk és olyanok lettünk mint két testvér. Persze most gondolhatnátok hogy ő fiú én meg lány ... De semmi ilyen nincs. Inkább voltunk testvérek mint egy pár. Cirmos volt. Szürke-fehér-fekete-barna cirmos. Szép volt , de elég igénytelen. ( De halottról vagy jót vagy semmit. Mondják a kétlábúak.) De ez az igénytelenség csak addig tartott amíg beteg nem lett. Attól fogva ideges volt és még játék közben is képes volt megállni mosakodni. Egyszer futott a labdáért és félúton megállt mosakodni. Nálunk macskáknál ha nagyon sokat mosdunk akkor az az idegesség jele. Na de mielőtt idegessé vált volna olyan jókat játszottunk. A bejárati ajtó előtt bunyóztunk egy labdát kergettünk... Így vissza gondolva bírtam a kis pisist. Amikor láttam hogy koszos , félredobva a büszkeségem ( ami elég ritkán van ... ) én magam mostam meg a lüke fejét. Bírtam azt a kis tapancsost.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése